|
2013 Ősz
2013.09.01. 18:48
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra...
Itt van az ősz, itt van újra,
S szép, mint mindig énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? De szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Kirándulás a Tisza-tavi Ökocentrumban
Még elcsíptük az utolsó felhőtlen, meleg nyári napot és hozzánk csatlakozó családtagokkal, unokákkal, farmosi fiatalokkal együtt szeptember 7-én kirándulásra indultunk a Tisza tájára.
Utunk legelőbb Mezőkövesdre vezetett, ahol kézimunkázni szerető asszonyaink a Matyó Múzeumban megtekinthették a tájegység jellegzetes kézimunkáit, betekintést kaphattunk a régi matyó viseletbe, de a máig élő kultúra termékeiben is gyönyörködhettünk.
Jókedvűen érkeztünk meg Poroszlóra a Tisza-tavi Ökocentrum Látogatóközpontba, ahol a társaság nagy része kishajóval behajózott a Tisza tó közepén, a víz fölé kiépített vízi sétányra. Az 1500 m hosszú pallósoron sétálva gyönyörködhettünk az érintetlen Tisza madárvilágában.
Számtalan érdekes látnivaló várta a főépületbe látogatókat is, a hatalmas akváriumnak köszönhetően az állatok víz alatti életébe is bepillanthattunk. Ennek legérdekesebb része természetesen az alagút volt. A főépület kilátójából felejthetetlen kép tárult elénk, föntről – a gyönyörű tiszta időnek is köszönhetően – pazar kilátás nyílt csaknem a teljes Tisza tóra.
A gyerekek a legtöbb időt a vízi játszótéren, tutajos tónál töltötték, de a tutajon mi felnőttek is ügyeskedtünk, több-kevesebb sikerrel, a vízbepottyanás elkerülhetetlenül bekövetkezett.
A szomszédos halászcsárdában tiszai halászlé és túrós csusza elfogyasztásával koronáztuk meg a napot, melyet a Szedte, Vette, Teremtette nevezetű, jó kis tájjellegű borokkal öblítettünk le.
A Fotóalbumban megtekinthető képek is tanúsítják, hogy nagyon jól éreztük magunkat.
Rendezvényünket sikeres pályázat által
az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta
 Nyugdíjasok a X. Farmosi Napokon!
A X. Farmosi Napok kétnapos rendezvénye a nyugdíjas egyesületnél a várfalvi vendégeink fogadása, vendéglátása jegyében telt. Pénteken dél körül érkezett meg a busz Erdélyből, és már, mint jó ismerősök, barátok köszöntöttük egymást a várfalvi és aranyosrákosi vendégeinkkel.
A pénteki nyitórendezvény és a várfalvi tánccsoport fergeteges bemutatója után vendégül láttuk határon túli barátainkat klubhelyiségünkben. Az elnök elbeszélésének köszönhetően betekintést kaphattak a klub életébe, mindennapjaiba. Koccintottunk egymás egészségére, pogácsával, jóféle borral, üdítővel kínáltuk őket, valamint kézműves csoportunk által szalmából, saját kezűleg készített apró ajándékkal és magyar előadók, magyar dalaiból összeállított Lélekmelengető CD-vel ajándékoztuk meg őket. Mindezt annak reményében, hogy a pici szalmacsillag felkerül a várfalvi karácsonyfákra és barátaink emlékezni fognak a farmosi napokra.
Késő este a táncházban megpróbáltuk elsajátítani táncuk egy-két lépését, igen kevés sikerrel.
Szombati nap nagyon mozgalmasnak bizonyult. Elkészítettük a „Nagymama stelázsiját”, melyen megtalálhatók voltak a nagymamák által készített befőttek, lekvárok, a nyáron gyűjtött gyógyteák, levendula zsákocskák. A termékek értékesítéséből befolyó bevételt egyesületünk felajánlotta az általános iskolásoknak.
A szokásos déli időpontban került sor a nyugdíjas egyesület és meghívott nyugdíjas vendégeink egy órás műsorára, melynek keretében kórusunk és táncosaink, a Tápiószelei Borostyán Nyugdíjas Klub énekesei, táncosai, valamint a Pórtelki Citerazenekar szórakoztatták a falunap résztvevőit.
Várfalvi, pórtelki, tápiószelei vendégeinkkel együtt mintegy 130-an ültünk fehér asztalhoz, hogy elfogyasszuk a Szegedi Tibor és Tarjáni József által 100 literes üstben elkészített Tüzes bográcsgulyást. Jófajta borocskával öblítettük le, és asszonyaink által sütött több mint 10 féle süteménnyel koronáztuk meg az ebédet.
Felejthetetlen két napot tölthettünk együtt erdélyi vendégeinkkel és bízunk benne, hogy némileg sikerült viszonozni az ő vendégszeretetüket.
Hogy ilyen remek falunapot sikerült összehozni, nagyban köszönhető tagjaink felajánlásainak, és annak a tagjaink által mutatott példátlan összefogásnak, amellyel segítették a program megvalósítását.
Köszönjük az adományokat: Balogh József, Bezzeg Jánosné, Bodócs Imréné, Csík Zoltán, Domonics Sándorné, Gecse Jánosné, Kósa József, Kövér Istvánné, Lesták Dezsőné, Nagy Sándor, id. Nyitrai István, Skribek Katalin, Szajkó Lajosné, Tóth Istvánné, Varga Györgyné tagjainknak, és külön köszönjük a süteményt felajánlók adományát.
 Idősek világnapja
1991. óta október 1-e az Idősek Világnapja. Az idősek világnapja programsorozat megalapításával az ENSZ célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a méltóságteljes időskorra. Mi október 12-én köszöntöttük Farmos idős polgárait. Az előző két évben is voltak, akiket ebből az alkalomból megkülönböztetett tisztelettel köszöntöttünk, idei díszvendégeink a Farmoson élő nyugdíjas pedagógusok voltak.
Többen feltették a kérdést, hogy miért pont a Nyugdíjas Egyesület vállalta fel ezt a feladatot?...... Hisz ők is idősek, nyugdíjasok. …….Ünnepeltetik magukat? – kérdezik cinikusan a faluban. Hogy miért mi vállaltuk fel? …..Az egyesületünknek alapszabályában rögzített feladata idős tagjainak érdekképviselete. Mi ezt az érdekképviseletet tágabban értelmezzük, és az Idősek Világnapja megszervezésével képviselni szeretnénk a falu idős lakosságának, és általában az idős embereknek az érdekeit is. Ez az érdekképviselet most abban nyilvánul meg, hogy felhívjuk a figyelmet az idős emberek elfogadására, tiszteletére, megbecsülésére.
Világszerte hiányzik az idősek elfogadása, tisztelete, megbecsülése, sőt gyakori a fiatalok részéről a tiszteletlenség. Sokszor érzi az idős ember, hogy Őt már nem tartják egyenrangú félnek. Háta mögött elnézően mosolyognak, félreérthetetlen jelekkel mutogatva a homlokukra. Legyen ez hivatal, vagy a magánélet. A mindennapi tennivalók mellett sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy elfeledkezzünk róla: törődéssel tartozunk az idősek felé, a figyelem kijárna nekik minden nap, és nem is csak családi szinten.
Idei mottónk egy idézet Cicerótól: „az öregség terhe könnyebben viselhető azoknak, akik érzik a fiatalok megbecsülését és szeretetét.” Érvényes ez általában minden kapcsolatra idős és fiatal között, de különösen igaz lehet idős tanítók és tanítványaik kapcsolatára.
„Keress olyan mestert, akinek szelleme világos, tudása nagy és szíve jó!” – szól a következő idézet. Ez a mester a tanár, a pedagógus. Volt idő, amikor egy kistelepülésen a pap és a tanító számítottak a legnagyobb tekintélynek. Ma már közel sincs így. Vissza kell adni a lehető legrövidebb időn belül a pedagógushivatás rangját és méltóságát.
Miért tiszteljük, ünnepeljük, köszöntjük az idős embereket? ….Azért, mert az idős ember a múltunk megtestesítője, a jelenünk megalapozója. Aki az idős embert nem tiszteli, annak nincs jelene, sőt jövője sem. Tiszteletünk magában foglalja elfogadásukat, támogatásukat, szeretetüket és annak érzését, hogy értékeljük őket, hogy a társadalmunknak, településünknek ők is hasznos tajgai, és mindannyiunknak nagy szükségünk van rájuk. Szükségünk van mindarra a sok élettapasztalatra, arra a higgadt bölcsességre, amivel csakis ők rendelkeznek, és a türelemre, elfogadásra, ahogy tanítanak, nevelnek bennünket.
Gyorsan öregedő világunkban az idősek még sokat segíthetnek – önkéntes munkával, tapasztalataik átadásával. Az lenne a természetes, ha a különböző korosztályok tagjai tisztelnék, figyelembe vennék egymás értékeit, a fiatalok friss tudását kiegészíthetné az idős emberek sokéves tapasztalata.
Feladatunk tehát lehetővé tenni számukra az öregkorhoz méltó életet, hogy örömteli, aktív nyugdíjas életet élhessenek. Jó lenne, ha minél több egészséges, és az életét még örömmel élő idős ember lenne – hazánkban és kis falunkban is.
Kívánok tehát jó egészséget, tartalmas, boldog életet minden idős embertársamnak!
Szegedi Tibor
Köszönjük a farmosi nyugdíjas pedagógusoknak, hogy jelenlétükkel megtisztelték rendezvényünket! Köszönjük valamennyi fellépőnek, hogy előadásukkal tisztelegtek az idős emberek előtt: Kollár Ferenc igazgató úrnak, aki az ünnepi köszöntőt mondta, a nagycsoportos óvodásoknak, akiket Tarkó Gáborné és Nyitrainé Vekety Hajnalka tanított be, Tóth Tamásnak a megható versmondást, Kőszegi Violetta gyönyörű énekét, a Heimann Győző nyugalmazott iskolaigazgató által dirigált Nagykátai Városi Kórus színvonalas előadását, Nyitrainé Tóth Mónika saját versét, a Suttogó hangokat, és nem utolsó sorban a Junior Prima Díjas Nyitrai Tamás és felesége, Nyitrai Lilla professzionális előadását.
Köszönjük az Egyesület asszonyainak a saját készítésű süteményeket, Kasza Tamásnak és Spenger Lászlónak a technikai segítséget, és támogatóink segítségét: Ádám Istvánné, Ábrók Judit - Megyes Csaba zöldséges, Fekete Mariann Innoven Kft., Szarvas Attila Liget Abc, Nyúzó Zoltánné virágbolt.
 Évzáró Bál
Az idei ősz utolsó rendezvénye az Évzáró Bálunk volt. A november 24-i bálon vendégeink voltak Nagykátáról a Katica Nyugdíjas Klub tagjai, Tápiószeléről a Borostyán Nyugdíjas Klub tagjai, Újszilvásról a Rozmaring Nyugdíjas Klub tagjai, és most először vendégeskedtek nálunk Kókai Nyugdíjas Klub tagjai.
Az elnök megnyitójában köszöntötte a jelenlévő Erzsébeteket és Katalinokat, akik - felkészülve a tél támadására, a náthás időszakra, - az asszonyaink által gyűjtött és csomagolt hársfatea csomagot kaptak ajándékba.
Az elnök sommázta a mögöttünk álló évet, és köszönetet mondott a nyugdíjas egyesület tagjainak mindazért a munkáért és segítségért, amit 2013-ban végeztek az egyesület érdekében. Mind kifejtette, az, hogy az egyesület ilyen aktív, tartalmas, sikeres évet tudhat maga mögött, a tagok összefogásának és munkájának köszönhető.
Az egyesület nevében Oklevéllel ismerte el példamutató munkáját Szajkó Lajosné Margitka néninek, - aki ha munkáról van szó, felveszi a versenyt fiatalabb tagjainkkal, és a vezetőség tagjaként bölcs észrevételeivel segíti döntéseiket, - Id. Nyitrai Istvánnak – aki lovas fogatával gyakran áll a klub rendelkezésére és rendezvényeink állandó büfése, - valamint Tarjáni Józsefnek, - aki nem csak a vízszerelésben, hurkatöltésben és főzésben is jeleskedik, de követendő módon mindenben segítségére van az elnöknek.
Már hagyomány, hogy Évzáró bálunkon köszönjük meg a segítséget külső támogatóinknak is. Ez esetben Kasza Tamásnak köszöntük meg azt a technikai segítséget, melyet rendezvényeink lebonyolításához nyújt, - Király Gézának azt, hogy csepegtető rendszer kiépítésével lehetővé tette, hogy a parkban lévő növényeinket egész nyáron takarékosan tudjuk öntözni, - és ifj. Nyitrai István fafaragó mesternek pedig, hogy a falu arculatába illő cégtáblával ajándékozott meg bennünket, mely méltó módon hirdeti egyesületünk székhelyét.
Köszönjük tehát mindhármuknak, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy egyesületünk élete könnyebb és szebb legyen!
Harmadik alkalommal köszöntük meg „Rózsa díjjal” a munkáját egy olyan csapattagunknak, aki már több évtizede önzetlenül tevékenykedik a többiek érdekében. Idei „Rózsa díjat” kedves tagunk, Lesták Dezsőné, mindenki Csöre nénije kapta.
Ő csaknem alapító tagja volt a klubnak. Már ott volt az asszonykórus megalakulásánál, hosszú évekig énekelt a kórusban, majd évekig Ő vezette a kórust, egészen addig, míg át nem vette tőle Nyitrainé Erzsike. Még ma is be-beáll közéjük, de rendszeres fellépésekre már nem tud vállalkozni. Nincs olyan összejövetelünk azonban, ahol ne hangzana fel csodálatosan szép hangja, mindig készül egy éppen odaillő, de számunkra már ismeretlen, régi dallal, nótával. Memóriáját mi fiatalabbak is megirigyelhetjük. A régebbi tagjainktól tudjuk, hogy Dezső bácsival ők varrták az asszonykórus első fellépő ruháját, de sokat segítettek függönyök, abroszok megvarrásával is.
Hálásan köszönjük azt a munkát, melyet a csapat érdekében éveken át végzett, és kívánjuk, hogy erőben, egészségben, még sokáig éljen közöttünk, és tegye énekével szebbé összejöveteleinket.
A vacsora előtt a Kókai ill. Nagykátai Néptánccsoport szórakoztatta a vendégeket, a csoportot Szívós István vezette. A Csülkös babgulyás elfogyasztása után pedig Merczel Zoltán zenéjére táncolhattunk.
Köszönjük a támogatásokat és felajánlásokat: Bodócs Imre és neje, Csík Zoltán, Kósa József tagjainknak, Ábrók Judit és Megyes Csaba (zöldséges bolt), Csákó Béláné Erika és fia Csákó Csaba, Kasza Tamás (EZO Klub), Kenyó Mónika (drogéria), Nyúzó Zoltánné (virágbolt), Spenger László, Szarvas Attila (Liget ABC), Szécsényi Zita (Szépség Szalon).
...................... lépjünk vidáman a télbe, advent idején hangolódjunk rá a karácsonyra.
Kányádi Sándor: Ül a tél a hegy tetején
Ül a tél a hegy tetején.
Fehér kucsma van a fején.
A hátán meg fehér suba.
Készülődik a faluba.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó